Mint korábban említettem, az email tulajdonképpen egy egyszerű szöveg (text) fájl, amit akár egyszerű szövegszerkesztővel is megnyithatunk. Ez akkor válik érdekessé, ha nem csak szöveget szeretnénk küldeni valakinek, hanem úgynevezett csatolt fájlt is. Ekkor az történik, hogy a csatolandó fájlt (pl. jpeg képet) az email kliensünk átkonvertálja egy szöveges kódolássá, és ez a szöveg hozzáfűződik az emailünkhöz. Amikor a címzett megnézi az ilyen emailt, akkor a csatolt részt az ő kliense visszaalakítja az eredeti fájl formátumává, így az olvasó megnézheti a küldött képet. Trükkössé akkor kezd válni a dolog, ha valaki nem képet küld, hanem egy futtatható programot csatol. Jó esetben nem történik semmi baj, mert az ilyen program nem tud magától elindulni, de sajnos vannak olyan buta email kliensek (nevezzük nevén: Outlook Express), amelyek kézségesen, kérés nélkül elindítják ezeket a fájlokat, amik aztán sokmindent csinálnak, csak azt nem, ami nekünk jó. Ez ellen első védekezés ügy beállítani a kliensünket, hogy az ne indítsák automatikusan a futtatható fájlokat. Második probléma, ha egy ilyen fájl látszatra nem is néz ki futtathatónak (mert pl. gif vagy jpg kiterjesztésűnek látszik), de valójában mégis csak az. Ekkor a felhasználó megpróbálja megnézni a képet, azaz „duplán kattint”, és erre már el is indult a nem kívánt program. Erre egy biztos megoldás létezik: Csak olyan emailben lévő csatolt fájlra kattingassunk, amely olyan valakitől érkezett, akiben ilyen téren megbízunk, és amely emailben kifejezetten említve van, hogy a levélhez csatolmány is tartozik. Ez azért fontos, mert megbízható partnerünk gépére is kerülhet kártékony program, amely emailben próbálja továbbküldeni magát, de ritkán olyan okos, hogy egy normális személyes hangvételű levelet is tud mellékelni.
Van egy fontos szempont ezeknél az emailben terjedő kártékony csatolmányoknál. Történelmi okok miatt ezek a kártékony programok kivétel nélkül csak Windows operációs rendszereken futnak, ha a felhasználó gépén más rendszer van (értsd linux), akkor nyugodtan elfeledhetjük az eddig leírtakat.
De nem a következőket: Van egy kártékony jelenség, ami szintén emailben terjed: a lánclevél és a spam. Messzire kellene kalandozni ezek részletes tárgyalásához, de létezik egy kiváló, és didaktikailag is megfelelő lap a neten, amely részletesen kfejti a témát: a Lánclevelek Küldőinek Tanfolyama. A lényeg összefoglalva annyi, hogy ne küdözgessünk tovább semmilyen lánclevelet (még azt sem, amelyben a namíbiai árváknak gyűjtenek segélyt), mert különben hamarosan kéretlen reklámokól fog eldugulni az email fiókunk.
És végül még egy nagy téma, ami néha problémát okoz: Leveleink karakter kódolása. Kezdetben csak angolul emaileztek, amire pontosan elegendő volt az a huszonpár betű, ami az angol ABCben és az ASCII kódolásban fellelhető. De miután a mi magyar nyelvünkben van jónéhány ékezetes karakter is (és így van ez számos más nyelv esetében, nem is beszélve a nem latin betűket használókról), így ez igen hamar kevésnek bizonyult. Különféle kódolások terjedek el a különféle rendszereken, illetve nyelvterületeken. A lényeg az, hogy amikor beírjuk a levelünkbe a szöveget, akkor az egy bizonyos kódolással kerül eltárolásra. Mivel a különféle kódolások nem igazán kompatibilisek egymással, ezért ahhoz, hogy a címzett ugyanazt lássa, amit írtunk, ismernie kell az általunk használt kódolást. Ha nem így történik, akkor általában kliensünk találgatni fog, és ha nem jól találgat, akkor az ékezetes karakterek helyén mindenféle krikszkraksz jelenik meg. A legtöbb email kliensen ma már beállítható, hogy milyen kódolást használjon, illetve kézzel át tudjuk állítani a kapott emailen a (de)kódoást, így ha hibásan jelenik meg egy kapott mail, akkor megfelelő beállítással megfejthetjük a hieroglifákat. Szerencsére ez a hiba egyre ritkábban jelentkezik, köszönhetően az elterjedő unicode kódolásnak, melyek közül leg elterjedtebb az UTF-8 kódolás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése