A számítógépes hálózatokon futó legrégebbi szolgáltatások közé tartozoik az elektronikus levelezés. Ennek lényege, hogy valamilyen szerkesztőben egy sima szöveg fájlt hozunk létre, amelyet továbbítunk egy másik gépre. A szövegfájlnak szabályozott formátuma van, ami azt jelenti, hogy bizonyos kulcsszóval jelzett soroknak kötelező szerepelni benne. Ilyenek a from és a to sor, amely a feladó és a címzett e-mail címét tartalmazza. Az email cím jakab@vállalati.levélszerver formátumú. Az @ (ékes magyarsággal kukac) jel az angol „at” szó rövidítéséből származik, és azt jelenti, hogy valahol. Tehát a fenti cím azt jelenti, hogy a „jakab” nevű felhasználó a vállalati.levélszerver nevű gépen. Eredetileg ez pontosan ezt jelentette, mert a nagy szervergépekre felhasználónevekkel lehetett belépni, és az így kapott levél az adott gép adott nevű felhasználó speciális emaileknek fenntartott könyvtárába másolódott. Kezdetben egyszerűen úgy nézték meg az emailt, hogy egy szövegfájl nézegetővel megjelenítették a tartalmát. Tehát az egyszerű felhasználó belépett (akár közelről, akár az interneten át bejelentkezett) az adott gépre, ahol az emailek voltak, és egy elég egyszerű programmal kezelte a leveleit. Az ismertebb ilyen programok a mail és a pine.
A második lépés akkor következett be, amikor az emailezés annyira elterjedt, hogy a számítástechnikában kevésbé járatosak is használni kezdték. Nekik nehézségbe ütközött a szervergépekre a bejelentkezés (ami jobbára a telnet programmal történt), ezért meg kellett oldani, hogy különösebb teendők nélkül (hogy azt ne mondjam, egy kattintásra) hozzáférjenek a levelezésükhöz. Ekkor jelentek meg a különféle email kliensek, amelyek hozzákapcsolódtak az email szerverekhez, és onnan letöltötték a leveleket a felhasználó helyi PCjére. Erre a feladatra alkották meg a POP3 protokollt (szabványt), hogy mindenféle email kliens képes legyen kapcsolódni a pop szerverhez, és letölteni a leveleket. Ugyanakkor (már korábbról) léteztek az SMTP szerverek, melyeknek feladata az emailek továbbítása a feladótól a címzettig. A gyakran használt email kliensekben (Outlook Express, Thunderbird, Kmail, mutt stb.) ezért kell két szervert is beállítani, egyet a fogadáshoz, egyet pedig a küldéshez. A kéretlen leveleket minél jobban kiszűrendő ma általában csak az internet szolgáltatónk által megadott SMTP szervert használhatjuk, más SMTP szerverek elutasítják kliensünk levélküldési próbálkozását. Ebben a lépcsőben tehát az volt a jellemző, hogy az ember a saját (gyakran a munkahelyi) gépén tárolta a leveleit.
Aztán egy idő múlva egy embernek több gépe is lett, egy a munkahelyen, egy otthon, egy laptop meg az utazás közben. Az internet hozzásférés is egyre általánosabb lett, így már nem volt optimális helyi számítógépeken tárolni a leveleket, mert akkor a másik gépekről nem lehetett azokat elérni. Erre a kihívásra született egy olyan megoldás, ahol a levelek ismét a központi szerver gépeken tárolódnak, és a levelezés egy web oldalon keresztül történik. Ezt a megoldást számos ingyenes email szolgáltató felkínálja, mint például a freemail, a cirtomail, gmail stb. Ennek a megoldásnak nagy előnye, hogy levelezésünket akár egy nyilvános könyvtárból vagy internet caféból is elintézhetjük, és minden korábbi levelünk rendelkezésre áll bármilyen gépről. További előny, hogy nincs szüség email kliens telepítésére a lokális gépre, mert a kliens program a szerver gépen fut, és mi web bögészővel kapcsolódunk hozzá.
A legújabb trend az, hogy az arra alkalmas mobil telefonokkal is elérhetünk internetes szolgáltatásokat, így böngészhetünk vagy éppen emailezhetünk mobil készülékünkről. Manapság a fent említett háromféle emailes hozzáférés egymás mellett létezik, kiki kiválaszthatja a számára legmegfelelőbb módozatot.
A második lépés akkor következett be, amikor az emailezés annyira elterjedt, hogy a számítástechnikában kevésbé járatosak is használni kezdték. Nekik nehézségbe ütközött a szervergépekre a bejelentkezés (ami jobbára a telnet programmal történt), ezért meg kellett oldani, hogy különösebb teendők nélkül (hogy azt ne mondjam, egy kattintásra) hozzáférjenek a levelezésükhöz. Ekkor jelentek meg a különféle email kliensek, amelyek hozzákapcsolódtak az email szerverekhez, és onnan letöltötték a leveleket a felhasználó helyi PCjére. Erre a feladatra alkották meg a POP3 protokollt (szabványt), hogy mindenféle email kliens képes legyen kapcsolódni a pop szerverhez, és letölteni a leveleket. Ugyanakkor (már korábbról) léteztek az SMTP szerverek, melyeknek feladata az emailek továbbítása a feladótól a címzettig. A gyakran használt email kliensekben (Outlook Express, Thunderbird, Kmail, mutt stb.) ezért kell két szervert is beállítani, egyet a fogadáshoz, egyet pedig a küldéshez. A kéretlen leveleket minél jobban kiszűrendő ma általában csak az internet szolgáltatónk által megadott SMTP szervert használhatjuk, más SMTP szerverek elutasítják kliensünk levélküldési próbálkozását. Ebben a lépcsőben tehát az volt a jellemző, hogy az ember a saját (gyakran a munkahelyi) gépén tárolta a leveleit.
Aztán egy idő múlva egy embernek több gépe is lett, egy a munkahelyen, egy otthon, egy laptop meg az utazás közben. Az internet hozzásférés is egyre általánosabb lett, így már nem volt optimális helyi számítógépeken tárolni a leveleket, mert akkor a másik gépekről nem lehetett azokat elérni. Erre a kihívásra született egy olyan megoldás, ahol a levelek ismét a központi szerver gépeken tárolódnak, és a levelezés egy web oldalon keresztül történik. Ezt a megoldást számos ingyenes email szolgáltató felkínálja, mint például a freemail, a cirtomail, gmail stb. Ennek a megoldásnak nagy előnye, hogy levelezésünket akár egy nyilvános könyvtárból vagy internet caféból is elintézhetjük, és minden korábbi levelünk rendelkezésre áll bármilyen gépről. További előny, hogy nincs szüség email kliens telepítésére a lokális gépre, mert a kliens program a szerver gépen fut, és mi web bögészővel kapcsolódunk hozzá.
A legújabb trend az, hogy az arra alkalmas mobil telefonokkal is elérhetünk internetes szolgáltatásokat, így böngészhetünk vagy éppen emailezhetünk mobil készülékünkről. Manapság a fent említett háromféle emailes hozzáférés egymás mellett létezik, kiki kiválaszthatja a számára legmegfelelőbb módozatot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése