Internetes programok 2: World Wide Web

Amikor böngészőnkkel honlapokat látogatunk meg, a google-lal keresünk (gúglizunk), vagy a wikipédiát olvasgatjuk, másként szólva a neten szörfölünk, a world wide webet használjuk. A world wide web (rövidítve www) csupán egy újabb szolgáltatás, mely az interneten (vagy bármely más számítógépes hálózaton) fut. A szerveralkalmazás a webszerver, mely igen gyakran dedikált (szerver)gépen fut, a kliens pedig a web browser, mint amilyen az Internet Explorer, a Firefox, az Opera, a Koqueror esetleg a Galeon. A web alapja egy speciális text fájl, a html fájl. Ennek némileg szabott szerkezete van, de végeredményben html fájlt sima szövegfájl szerkesztőben is megnyithatunk, sőt szerkeszthetünk is. A html fileokra, amelyek a szervergépeken ülnek, hivatkozni tudunk egy URL-nek nevezett címmel, mint amilyen a http://szervernev.hu/file.neve.html . Amikor egy ilyen címet, vagy URL-t beírunk a böngészőnk císorába, akkor programunk lekéri a hivatkozott fájlt a webszervertől a neten keresztül. A html fájlban lehetnek hivatkozások másmilyen, (gyakran) nem szöveg fájlokra, amelyek ahhoz kellenek, hogy a lekért dokumentum úgy nézzen ki, mint ahogy azt a szerzője megálmodta. Így például lehetnek benne képek, a háttérben lehet egy grafika, a megjelenítéskor megszólalhat valamilyen zene. Ezek a kiegészítő fájlok „hozzácsatolódnak” a lekért html fájlhoz, és a letöltött anyagból a böngészőnk szereli össze a megtekintendő honlapot. A html fájlokban még egy nagyon fontos elem található, történetesen hivatkozások más html dokumentumokra. Ezeket „link”-eknek szokás nevezni az angol összekapcsol szó alapján, mivel ezek valóban keresztbe kasul összekapcsolják a html oldalakat. Amikor egy honlapon egy ilyen linkre kattintunk, akkor böngészőnk lekéri az ott hivatkozott fájlt tartozékaival együtt, és egy új lap tárul elénk. Érdekes dolog, de az internet alapját képező számítógépek és kapcsolataik egyfajta hálózatot hoznak létre, míg a rajtuk futó web, a html oldalaival és linkjeivel egy másik hálózatot, mely ugyan az előző hálózaton van rajta, mégis szinte teljesen független attól. No, de ez már messzire vezetne.
A böngészőnk címsorában látható URLek nagyjából három féle protokoll meghatározás látható: http, https, ftp. A https az előbb felvázolt http-hez hasonlít de egy fontos különbséggel. Ilyenkor az adatforgalom titkosított csatornán folyik, azaz a szövegfájlok a szerveren bekódolódnak, a böngészőnk meg kikódolja. Ez akkor fontos, ha érzékeny adatok, pl. bankszámlánk adatai vannak a fájlban, hiszen nem szeretnénk, ha a net forgalmába belehallgató emberek (akár rendszergazdák) ezeket egykönnyen elolvashatnák.
Az ftp a httpnél kissé egyszerűbb protokoll, alapvetően fájlok fel és alkalmanként letöltésére szolgál. A legtöbb webböngésző ma már támogatja az ftp protokoll letöltési funkcióját, de általában a feltöltési funkciót nem.
A web csodálatos dolog. Megfelelően kezelve úgy tekinthetünk rá, mint egy könyvtárra, mely ismeretek, szórakoztató olvasmányok, hírek, szolgáltatások végtelen tárházát nyújtja számítógépünkön keresztül. Érdemes hát megtanulni jól használni.